Istentisztelet liturgiája

A református istentisztelet formája magában hordozza református hitünk szemléletét. Semmi nem véletlenszerű, eleink gondosan ügyeltek arra, hogy nehogy „magunk választotta" módon tiszteljük Istenünket. A liturgia elemei tehát követik azt, ahogyan a Bibliában fölfedezték eleink Isten akaratát az Ő tiszteletére, népének összegyülekezésére nézve.

A vasárnapi együttlétünknek már a neve is jelzi, hogy Isten áll a középpontban, Őmiatta, az Ő tiszteletére gyülekezünk össze. Ezt kifejezzük öltözékünkkel, csendes viselkedésünkkel (pl. a férfiak leveszik sapkájukat, kalapjukat a templomba lépve, nem illik rágógumizni, harsányan beszélgetni, mobiltelefonunkat erre az időre kikapcsoljuk, stb.), de leginkább azzal, hogy istentiszteletünk leghangsúlyosabb része az igehirdetés, Isten üzenetének meghallgatása. Természetesen a liturgia minden eleme Isten tiszteletére történik, azzal együtt a jelenlévők lelki épülésére is.

Az istentisztelet adott pontjain felállunk, ezzel is tiszteletet, különös odafigyelést fejezünk ki. Először akkor állunk fel közösen, amikor a lelkipásztor belép. Ilyenkor nem elsősorban a lelkész személyét tiszteljük meg a felállással, hanem azt, hogy ő az Isten üzenetének hirdetőjeként, Isten követeként lép be, tehát az Ő Küldőjét, az Urat becsüljük meg. A palástot azért viseli a lelkipásztor, hogy elfedje önmagát, s ezzel is utaljon arra, hogy most nem a maga nevében lépett közénk.

Az istentisztelet fontos része a közös éneklés, amely énekszóban elmondott közös imádság. Arra bíztatunk mindenkit, hogy zenei tehetségétől függetlenül kapcsolódjon a közösségbe az éneklés során. Ha valaki nem hozott Énekeskönyvet, az talál a padokban elhelyezve.

Ha valaki belép templomunkba, láthatja, hogy gyülekezeti tagjaink a templomba érkezvén mielőtt leülnének, egy kis időre meghajtott fejjel megállnak, s ugyanezt teszik távozás előtt is. Ilyenkor néhány pillanatra megállunk, egy rövid imádságot mondunk magunkban. Belépéskor hálásak vagyunk, hogy Isten házába, a gyülekezet közösségébe érkezhettünk, kérjük Urunkat, hogy szólítson meg bennünket az igehirdetésben, segítsen abban, hogy mindent félre téve teljes szívvel lehessünk jelen az alkalmon. Távozáskor hálát adunk a Tőle kapott üzenetért, kérjük Őt, hogy segítsen meg abban, hogy az igének ne csak hallgatói, hanem megtartói is lehessünk a hétköznapi élet során.

Az istentisztelet rendje:

  • Apostoli köszöntés (az lelkipásztor az ige szavaival köszönti a gyülekezetet) – állva fogadjuk
  • Kezdő ének (állva)
  • Fő ének (ülve)
  • Felolvasás a hitvallásainkból (a gyülekezet gondnoka végzi) – ülve hallgatjuk
  • Lekció (szent lecke): felolvasás a Bibliából – ülve hallgatjuk
  • Imádság – állva
  • Igehirdetésre készítő ének (ülve)
  • Textus (az igehirdetés alapigéjének felolvasása) – állva figyeljük
  • Igehirdetés (ülve hallgatjuk)
  • Ráfelelő ének (ezzel reagál a gyülekezet közössége a hallott igehirdetésre) – állva
  • Csendes perc – a helyünkön ülve magunkban imádsággal felelünk a hallott igére
  • Imádság (a lelkipásztor imádkozik mindnyájunk nevében) – ülve
  • Mi Atyánk ... - állva, hangosan imádkozunk közösen az Úr Jézustól tanult imádság szavaival
  • Himnusz – nemzeti imádságunk (állva)
  • Áldás – állva fogadjuk
  • Hirdetések (ülve hallgatjuk) – a gyülekezeti élet eseményeiről való tájékoztatás, különböző közérdekű információk átadása
  • Záró ének (ülve)
  • Kivonulás – a lelkipásztor után indul el a gyülekezet, az ajtóban módunk van egy kézfogás erejéig személyesen találkozni a lelkipásztorral, presbiterekkel
  • Adakozás: az adakozás az istentisztelet szerves része. (Ez az anyagi bázisa annak, hogy az Isten tiszteletére méltó módon lehessünk együtt rendezett, télen fűtött templomunkban, hogy működtetni tudjuk a gyülekezetet.) Önkéntes adományainkat a kijáratnál két presbiter gyűjti perselybe.