Református úrvacsora, esküvő, keresztelő és temetés

Úrvacsora

Az úrvacsora sákramentum (szentség), szövetségi jel. Református hitünk a Szentírás alapján két sákramentumot (szentséget) ismer el, ebből az egyik az úrvacsora. Az úrvacsora szentségében csak azok részesülhetnek, akik egyházközségünknek konfirmált, teljes jogú tagjai. Ha más református gyülekezethez tartozók akarnak úrvacsorai közösségünkben részt venni, ezt a szándékukat istentisztelet előtt jelezzék a templom főbejáratánál álló presbiterek valamelyikének. Úrvacsorai közösségre minden hónapban, általában a hó utolsó vasárnapján lehetőségünk van. Az úrvacsorai szertartás mindig istentisztelethez kapcsolódik. Azok, akik betegség miatt nem tudnak otthonukból, kórházból a gyülekezet közösségébe jönni, hogy részesülhessenek az úrvacsora szentségében, kérhetik, hogy a lelkipásztor vigye el hozzájuk az úrvacsorát.

Az úrvacsora liturgiája:

  • Az úrvacsora meghirdetése
  • Ének
  • Fohász
  • Szereztetési ige (1.Kor. 11,23-26.)
  • Magunk megpróbálása
  • Bűnvalló imádság
  • Hitvallás (az Apostoli Hitvallás közös, hangos elmondása)
  • Úrvacsorai kérdések (amelyekre a gyülekezet hangosan válaszol)
  • Meghívás az Úr asztalához
  • A szent jegyek kiosztása
  • Buzdítás
  • Imádság
  • Úri ima (Mi Atyánk ...)
  • Ének
  • Áldás

Keresztelő

A keresztség sákramentum (szentség) szövetségi jel. A református hit által elismert két szentség egyike. Gyülekezetünkben gyermekeket és felnőtteket is keresztelünk.

Gyermekük megkeresztelését gyülekezetünkben csak azok az egyháztagok kérhetik, akik maguk is meg vannak keresztelve, házasságukat állami hatóságok és az egyházban az Isten színe előtt is megkötötték, és egyházközségünknek legalább nyilvántartott tagjai. Ha más egyházközséghez tartoznak, egyháztagságukat előzetesen igazolni kell.

A keresztség sákramentumát a gyülekezet közösségében szolgáltatjuk ki, általában a vasárnapi istentisztelet keretében.

Felnőtt keresztségre csak azok jelentkezhetnek, akik egyházközségünk nyilvántartott tagjaiként előzetesen elvégezték a felnőtt konfirmációra felkészítő féléves tanfolyamot, és hitükről a gyülekezet előtt hitvallást tettek.

A gyermekkeresztség liturgiája:

  • Ének
  • Apostoli köszöntés
  • Szereztetési ige (Mt. 28,18-20.)
  • Igehirdetés
  • Hitvallás (szülők, keresztszülők és a gyülekezet hangosan elmondja az Apostoli Hitvallást) – a keresztelői szertartás fontos része, hiszen a szövetségbe vetett hitünk alapján keresztelünk
  • A szülők nyilatkozata és fogadalomtétele
  • Imádság
  • Keresztelés
  • A gyermek megáldása
  • Ének

Esküvő

A házasság egy férfi és egy nő Isten előtt kedves szövetségi kapcsolata, Isten és az Ő népe közötti szövetségi kapcsolat képe. Az embernek Istentől kapott normális létformája. Minden gyermeknek ebben a védett szövetségi kapcsolatban kéne megszületnie. Éppen ezért örülünk, ha gyülekezetünk közösségében kívánnak életre szóló szövetséget kötni, házastársi kapcsolatukra áldást kérni fiatal párok. A református házasságkötési szertartás középpontjában Isten igéje, az igehirdetés áll. A szertartás kiemelkedően ünnepélyes mozzanata a házastársi eskü nyilvános elmondása a vőlegény és a menyasszony részéről.

A házassági eskü így szól: „Én, ... esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten, hogy ...-t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem el őt / megyek hozzá, Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője / segítőtársa leszek. Isten engem úgy segítsen! Ámen.

Gyülekezetünk közösségében házasságuk megáldását azok kérhetik, akik meg vannak keresztelve vagy készek a keresztség felvételére, házassági szövetségüket, az Isten előtt kimondott esküt komolyan veszik.

Házasságkötés megáldásának liturgiája:

  • Bevonulás
  • Apostoli köszöntés
  • Ének
  • Fohász (imádság)
  • Textus (igeolvasás)
  • Igehirdetés
  • Házassági eskü
  • Intelem (figyelmeztetés az eskü megtartására)
  • Imádság
  • Úri imádság (Mi Atyánk ...) közös, hangos elmondása (illik, hogy az ifjú pár is mondja)
  • Áldás
  • Ének
  • Kivonulás

Temetés

Isten az embert a maga képére, a maga dicsőségének, szeretetének felragyogtatására teremtette. Az embert a bűn megrontotta, istenképűsége összetört, de az Úr arra méltatta, hogy egyszülött Fiát adta azért, hogy megváltsa, istenképűségét helyre állítsa. Ezek a tények adják az ember méltóságát. Az Isten által ilyen méltóságra emelt embernek holta után illik megadnunk a végtisztességet, itt maradó hozzátartozói pedig gyászukban szorulnak rá leginkább Isten vigasztaló kegyelmére. A református temetési szertartás ennek megfelelően zajlik: az elhunytnak megadjuk a végső tisztességet, az itt maradottaknak hirdetjük Isten vigasztaló evangéliumát. A temetési szertartás középpontjában is Isten igéje áll. Ez az egyetlen vigasztalásunk, mikor ott állunk a halál rettenetes ténye előtt. Igen vigasztaló a szertartás során a sír mellett megvallani győzelmes hitünket az apostoli Hitvallás szavaival. Ebben a hitvallásban benne van mindaz, amit Isten igéje alapján hihetünk életünk és halálunk leglényegesebb kérdéseiben. Sajnos ma már vidéken is kevesen éneklik a temetési istentisztelet énekeit, pedig ezek mély imádságok, amelyeket szívből énekelve fölemelhetjük fejünket a gyász óráiban.

A temetési istentisztelet liturgiája (hagyományos koporsós temetés – más típusú temetkezés esetén kissé módosulhat)

  • A ravatalnál:
    • Apostoli köszöntés
    • Ének
    • Imádság
    • Textus (az igehirdetés alapigéje)
    • Igehirdetés
    • Imádság
    • Úri imádság (Mi atyánk ...)
    • Ének
    • Áldás
  • A sírnál:
    • Fohász
    • A feltámadás és a keresztyén reménység alapját adó bibliai igék
    • Apostoli Hitvallás
    • Elbúcsúzás
    • Áldás
    • Ének (hantolás alatt)
    • Meghívás istentiszteletre, elköszönés (részvétnyilvánítás megkezdése)